Ma már elképzelhetetlen, hogy egy új autó légzsák nélkül készüljön. A legbiztonságosabb modellekben tíznél is több légzsák védi az utasokat. De vajon ki találta ezt ki először?
A légzsák ötlete már régen megszületett. 1951-ben két feltaláló – egy német, Walter Linderer, és egy amerikai, John W. Hetrick – külön-külön szabadalmat nyújtott be autóban használható légzsákra.
Az első próbálkozásokban a légzsákokat sűrített levegővel fújták volna fel, de ez nem működött elég gyorsan ahhoz, hogy ütközéskor megvédje az utasokat. Ráadásul a megfelelő szenzorok (érzékelők) sem álltak még rendelkezésre.
Mikor működött végre?
1967-ben egy amerikai mérnök, Allen K. Breed kifejlesztett egy újfajta légzsákot:
• mágnes és acélgolyó segítségével gyorsan érzékelte az ütközést,
• a felfújást sűrűn égő nitrogénes anyag indította be,
• így a légzsák 30 ezredmásodperc alatt felfúvódott!
Ez már elég gyors volt ahhoz, hogy életeket mentsen.
Mikor lett belőle valóság?
Az 1970-es évek végére már lehetett Amerikában légzsákkal rendelni autókat, de csak a 80-as években terjedt el igazán. A Mercedes-Benz volt az első, aki 1981-ben sorozatgyártásban is beépítette a légzsákot.
Ma már mindenhol ott van
Azóta a légzsák:
• vezető és utas oldalán is jelen van,
• csökkenti a sérülések számát és súlyosságát,
• gyalogosokat, motorosokat is védhet külön rendszerekkel,
• még űreszközök leszállásakor is segít tompítani a becsapódást.
Sajnos volt visszahívási botrány is: az egyik gyártó, a Takata hibás patronokat gyártott, amelyek túl erősen robbantak, és sérüléseket okoztak – de a légzsák alapelve ma is rengeteg életet véd meg.