Tanulás után gyakran érezzük magunkat kimerültnek – még akkor is, ha egész nap csak egy helyben ültünk. De vajon tényleg olyan sok energiát használ az agyunk gondolkodás közben?
A válasz: igen is, meg nem is.
Az agyunk valóban sok energiát fogyaszt, amit a véráramból származó cukorral (glükózzal) nyer. Ez igaz akkor is, ha nehéz feladatokon gondolkodunk, és akkor is, ha csak hétköznapi dolgokat tervezünk (például mit vegyünk fel másnap). De a különbség a nehéz és az egyszerű gondolkodás között meglepően kicsi – az energiafelhasználás szinte alig nő.
Akkor miért fáradunk el mégis ennyire?
Főként azért, mert a szellemi munka gyakran stresszel jár: aggódunk, feszültek vagyunk, és ez a testünkre is hat. Ilyenkor az izmaink is megfeszülnek, nő a pulzusunk, gyorsabban lélegzünk – ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban több energiát használjunk, és fáradtabbnak érezzük magunkat.
Vagyis nem maga a gondolkodás, hanem az ahhoz kapcsolódó stressz és feszültség az, ami igazán kimerít.