Sokan azt hiszik, hogy az új kenyér augusztus 20-i ünnepe a kommunisták találmánya, de ez nem igaz. Valójában sokkal régebbi hagyományról van szó.
A kenyér megáldásának szokása már évszázadok óta jelen van a keresztény kultúrában. Régen az Apostolok oszlása nevű egyházi ünnephez kapcsolódott, amit július 15-én tartottak. Ekkor emlékeztek meg arról, hogy Jézus mennybemenetele után az apostolok szétmentek a világba hirdetni az evangéliumot. Sok helyen az emberek ezt az ünnepet arra használták, hogy a templomba elvigyék az első új kenyeret, amit akkor sütöttek.
A mai formájához közelebbi szokás a 19. század végén alakult ki. Akkor az aratási ünnepeket próbálták népszerűbbé tenni, és ezekhez kötötték a kenyér megszentelését is. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter például rendeletben kérte, hogy az aratások után ünnepségeket tartsanak országszerte. Így alakult ki a mai új kenyérünnep elődje.
A kommunista időszakban, főleg 1945 után, az állam próbálta saját céljaira felhasználni ezt a hagyományt. Összekötötték az augusztus 20-i államalapítással, és Szent István helyett inkább az új alkotmányt ünnepelték. Az emberek azonban továbbra is megemlékeztek az új kenyérről, csak más név alatt.
A rendszerváltás után (1990-től) visszatértek Szent István ünnepéhez, és az új kenyér ismét a hagyományos szerepét kapta vissza. Ma már sokan együtt ünneplik a két eseményt.