Ha valakire azt mondják, hogy „dögrováson van”, az azt jelenti, hogy nagyon beteg, és alig van esélye a gyógyulásra. Ez a szólás a régi pásztoréletből ered.
Régen, amikor a pásztorok nagy nyájakat legeltettek, a jószágokat pálcák segítségével tartották nyilván. A pásztor minden állatot egy-egy rovátkával (karcolással, vonallal) jelölt meg a pálcáján. Különféle jelzéseket használtak attól függően, hogy hány állatot számoltak össze, vagy milyen fajtájúak, neműek, korúak voltak.
De nemcsak az egészséges állatokat számolták, hanem azokat is, amelyek megbetegedtek vagy elpusztultak. Ha egy állat már nagyon beteg volt, és nem volt remény a gyógyulására, azt is feljegyezték – ezt nevezték „dögrovásnak”, vagyis a beteg, halálra ítélt állatok külön rovásának.
Idővel ez a kifejezés átvitt értelemben emberekre is használatossá vált: ha valaki súlyosan beteg, és nagyon rossz állapotban van, azt mondjuk rá: „dögrováson van”.