A sírás különös dolog. Látszólag gyengeség, valójában azonban az egyik legősibb és leghatékonyabb eszközünk arra, hogy megküzdjünk a belső feszültségeinkkel. Nem véletlen, hogy sokan megkönnyebbülést éreznek egy kiadós sírás után – mintha a világ egy kicsit elviselhetőbbé válna.
A sírás biológiai szinten is hatással van ránk. Amikor érzelmi okból sírunk – tehát nem hagymavágás közben vagy szemirritációtól – a testünk különféle kémiai anyagokat bocsát ki. Ezek közé tartozik például az oxitocin és az endorfin, két olyan hormon, amely közismerten enyhíti a fájdalmat és javítja a közérzetet. Emellett feltételezések szerint a könnyekkel együtt a stresszhormonok, például a kortizol is távozhat a szervezetből, ami hozzájárulhat a megnyugváshoz. Bár ennek pontos élettani hatásai még nem teljesen tisztázottak, a testi megkönnyebbülés érzése valós élményként jelentkezik.
De nemcsak a testünk reagál a sírásra – a lelkünk is. Egy intenzív érzelmi állapot után, amikor végre „kijön” belőlünk a feszültség, gyakran jobban tudunk gondolkodni, tisztábban látjuk a helyzetünket, vagy egyszerűen csak engedélyt adunk magunknak arra, hogy rosszul legyünk. Ez az engedély – a megengedés, hogy fájjon – önmagában gyógyító hatású lehet. A sírás ilyenkor nem gyengeség, hanem az érzelmi feldolgozás egyik fontos lépése.
Van egy mélyen emberi aspektusa is: a sírás mint társas jelzés. Gyerekkorunk óta így kérünk segítséget – és felnőttként is, tudat alatt, sokszor ebben a formában kommunikáljuk a bajainkat. Ha valaki látja, hogy sírunk, ösztönösen közelebb léphet, megkérdezheti, mi a baj, vagy egyszerűen csak ott van mellettünk. Ez az együttérzés és támogatás rendkívül erősen hat ránk – nemcsak megvigasztal, de újra kapcsolatba hoz másokkal.
Tegyük hozzá, hogy a sírás nem mindig hoz megkönnyebbülést. Ha valaki gyakran sír, de közben egyre csak romlik a hangulata, vagy egyáltalán nem érzi utána jobban magát, akkor ez figyelmeztető jel lehet. A sírás ilyenkor nem oldás, hanem inkább a lelki zavarok tünete, például depresszióé vagy szorongásé.
