Van néhány hang, amely szinte azonnal összerántja a testet, borzongást kelt, és akaratlan fintort vált ki. A körömcsikorgatás ezek közé tartozik. De vajon miért reagálunk ennyire intenzíven egy egyszerű hanghatásra?
Az evolúció hangjai
A válasz egy része az emberi biológia mélyében keresendő. A körömcsikorgás hangja jellemzően egy bizonyos frekvenciatartományban – nagyjából 2000–4000 Hz között – mozog. Ez a tartomány különösen érzékenyen hat az emberi fülre, és nem véletlenül. Evolúciós szempontból azok a hangok, amelyek ilyen frekvenciában szólalnak meg, gyakran figyelmeztető jelzések: csecsemősírás, sikoly, veszélyt jelző hangok. Az agy ezeket a hangokat már az ősidők óta prioritásként kezeli, mert a túlélés múlhatott rajtuk. A köröm a táblán, vagy más hasonló csikorgó felület, épp ebbe a tartományba esik, így akaratlanul is veszélyjelzésként dolgozzuk fel.
Társadalmi reflex és kontrollvesztés
A biológiai magyarázat mellett ott van a tanult viselkedés is. Már gyerekként megtapasztaljuk, hogy az ilyen hangokra az emberek azonnal reagálnak – összerezzennek, fintorognak, hangot adnak az undoruknak. Ez a kollektív válasz még mélyebbre égeti az agyunkba a hang zavaró természetét. Emellett ezek a zajok gyakran váratlanok, kiszámíthatatlanok, és nem tudjuk kontrollálni őket – ez önmagában is stresszhelyzetet teremt. Az emberi agy szereti, ha a környezete kiszámítható, és ha megfosztják ettől az érzéstől, feszültté válik.
