Amikor valaki részeg, gyakori élmény, hogy úgy érzi: forog vele a világ, mintha egy láthatatlan körhintára került volna. Ez az érzés nem képzelgés, hanem egy valós testi reakció következménye, amely az egyensúlyérzékelésünk működéséből fakad. A magyarázatot a belső fülünkben kell keresni, azon a helyen, ahol a testünk térbeli helyzetét érzékeljük.
A belső fülben található egy összetett rendszer, amely felelős azért, hogy érzékeljük, ha elmozdulunk, ha döntjük a fejünket, vagy ha forgunk. Ez a rendszer finom folyadékmozgások alapján működik, amit apró érzékelő sejtek olvasnak le. Ha minden rendben van, az agy ezeket az ingereket összehangolja a szem által látott képpel, és mi ezt követően pontosan érzékeljük, hogy mozgunk-e vagy nyugalomban vagyunk.
Az alkohol azonban megzavarja ezt a finom rendszert. A véráramon keresztül eljut a belső fülbe is, ahol módosítja a folyadék sűrűségét és az érzékelő sejtek működését. Ez azt eredményezi, hogy a test akkor is mozgást „érez”, amikor valójában nem mozdul el. Az agy tehát ellentmondásos jeleket kap: a szem azt közli, hogy minden stabil, a belső fül viszont úgy „jelenti le”, hogy a test mozog. Ez az érzékszervi ütközés váltja ki azt az érzést, hogy forog a világ, holott csak a saját testünk irányítórendszere téved.
A szédülés jellemzően akkor fokozódik, ha valaki lefekszik, és megszűnnek a vizuális kapaszkodók. Ilyenkor az agy már nem tudja korrigálni a belső fül téves jelzéseit a látvány alapján, és még zavarosabbá válik az egyensúlyérzet. Ezért érezhetjük azt, hogy az ágy alattunk forog vagy „úszik”, miközben mozdulatlanul fekszünk.
A világ forgása tehát nem a külvilág illúziója, hanem a saját érzékelőrendszerünk megbillenése. A részegség egyik leglátványosabb tünete ez, amely jól mutatja, mennyire összetett és kényes az emberi egyensúlyérzékelés rendszere.
