1992-ben egy hatalmas viharban egy konténer tengerbe esett, benne közel 30 000 gumikacsával és más műanyag játékokkal. Ez a baleset váratlanul hasznosnak bizonyult a tudomány számára.
Egy Curtis Ebbesmeyer nevű óceánkutató ugyanis rájött, hogy a játékok mozgását figyelve rengeteget lehet tanulni a tengeri áramlatokról. Addig a kutatók kis jelzőbójákat engedtek a vízbe, de azoknak csak egy kis része került elő – így kevés adat állt rendelkezésre.
A gumikacsák viszont hónapokkal később tömegesen bukkantak fel a világ különböző pontjain: például Alaszkában, Indonéziában, Ausztráliában, sőt még Nagy-Britanniánál is. Az emberek fotókat küldtek róluk, így a kutatók pontosan nyomon követhették, merre vitték őket az óceáni áramlatok.
A felfedezés azt is megmutatta, hogy műanyag tárgyak évtizedekig sodródhatnak a tengerekben, és hasznosak lehetnek az áramlások modellezéséhez. Azóta más, véletlenül vízbe került tárgyak – például Nike cipők vagy LEGO darabok – is segítették a kutatókat.