Ha már valaha is felfigyeltél arra, hogy a döglött bogarak, legyek vagy más rovarok rendszerint a hátukon, égnek meredő lábakkal hevernek, akkor nem vagy egyedül. Sokan elgondolkodnak rajta: vajon elestek, és nem tudtak többé felállni?
A válasz ennél összetettebb – és érdekesebb is.
Vegyük például a dongókat: ők nem azért végzik a hátukon, mert elbotlottak valamiben, hanem mert egyszerűen a halál pillanatában ebbe a testhelyzetbe kerülnek. A magyarázat pedig meglepően logikus: a hátukra fordulniuk sokkal valószínűbb, mint bárhogy másként elterülni.
Ha a rovar a levegőben hal meg – például egy támadás vagy vegyszer miatt –, testének tömege és formája miatt nagy eséllyel a hátára zuhan. Ha pedig fokozatosan pusztul el, mondjuk mérgezés vagy kimerültség következtében, izmai elernyednek vagy görcsbe rándulnak, és ez gyakran a hátára borítja.
És hogy miért nem tud visszafordulni?
Egy legyengült vagy haldokló rovarnak már nincs elég ereje, hogy újra talpra álljon. De ha teljesen egészséges, akkor még ha meg is fordítod a hátára, némi vergődés után gond nélkül visszatér normál testhelyzetébe.
Szóval legközelebb, ha egy mozdulatlan rovart látsz az ablakpárkányon, tudni fogod: a hátán fekvés nem véletlen – hanem a biológia és a fizika közös eredménye.
