Furcsának tűnhet, hogy vannak növények, amelyek rovarokat, sőt néha kisebb állatokat is elfogyasztanak. Pedig a húsevő növények – vagy más néven „carnivorák” – valójában a természet különleges találmányai, ahogy már Charles Darwin is megállapította.
A legtöbb növény napfényt használ fel arra, hogy a levegő szén-dioxidját cukorrá alakítsa, miközben oxigént is termel. A talajból vizet és ásványi anyagokat vesznek fel a növekedéshez. De mi van akkor, ha a talaj túl szegény ezekben az anyagokban?
Ez történik sok húsevő növény élőhelyén: mocsaras, tápanyagban szegény területeken élnek, ahol kevés a nitrogén, a foszfor vagy a kálium. Ezek az anyagok azonban létfontosságúak a növekedéshez. A túlélés érdekében ezek a növények különleges képességre tettek szert: rovarokat és más kisebb állatokat „fognak” el, és megemésztik őket.
Hogyan vadásznak a húsevő növények?
Nem használnak izmokat vagy fogakat – inkább csapdákkal dolgoznak. Egyesek levele csapóajtóként záródik be, ha egy rovar belesétál, mások ragadós anyaggal tartják fogva az áldozatot. Az elfogott állatokat emésztőenzimekkel bontják le. Először a puhább részek oldódnak fel, például a fehérjék, aztán a növény felszívja a felszabadult tápanyagokat. Ami visszamarad, az gyakran csak a rovar kemény külső váza, a kitin.
Vannak olyan fajok, amelyek gyorsan emésztenek – akár néhány óra alatt –, de többnyire napokra vagy hetekre van szükség, hogy teljesen „megemésszenek” egy rovart.
Mit esznek?
Leggyakrabban legyeket, szúnyogokat, hangyákat – vagyis kisebb rovarokat. De előfordult már az is, hogy apró békák vagy gyíkok estek áldozatul ezeknek a növényeknek.
Miért érdekes ez?
Mert a húsevő növények megmutatják, milyen sokféle módon képes az élővilág alkalmazkodni a nehéz körülményekhez. Ezek a növények nemcsak túlélnek, hanem virágoznak is ott, ahol mások elpusztulnának.