A szupernóva egy csillag látványos, hatalmas erejű felrobbanása, amelynek során a csillag fénye hirtelen hatalmasra nő. Kétféle szupernóva létezik, attól függően, hogyan alakul ki:
1. Típus: Az egyik típus úgy keletkezik, hogy egy nagyon nagy tömegű csillag elfogyasztja a belső üzemanyagát, és a saját súlya alatt összeomlik. Ezek általában nem olyan fényesek, de látványos robbanást eredményeznek.
2. Típus: A másik típus sokkal fényesebb, és akkor történik, ha egy kisebb, „fehér törpe” nevű csillag egy kettős csillagrendszerben (ahol két csillag kering egymás körül) elkezdi „felszívni” az anyagot a társától. Amikor ez a fehér törpe eléri az úgynevezett Chandrasekhar-határt (ez kb. 1,4-szerese a Nap tömegének), már nem tudja tovább szabályozni a hőmérsékletét, ezért hatalmas, termonukleáris robbanás történik.
A robbanás során felszabaduló anyagból nikkel–56 keletkezik, amely idővel kobalttá, majd vas–56-tá bomlik le. Ezek a bomlások sok energiát bocsátanak ki, ami miatt a szupernóva hetekig-hónapokig világít az égen, gyakran olyan fényesen, mintha egy új csillag születne. Ezek a robbanások annyira fényesek lehetnek, hogy messziről is jól látszanak – akár több százmilliószor fényesebbek lehetnek, mint a Napunk.
A csillagászok az ilyen fényes szupernóvákat arra is használják, hogy kiszámítsák, milyen messze vannak tőlünk a galaxisok, mivel ezek a szupernóvák mindig nagyjából ugyanolyan fényesek, így jó „kozmikus mérőeszköznek” számítanak.