Az, hogy mennyire látunk messzire, attól függ, hogy honnan nézünk, milyen a levegő tisztasága, és mit figyelünk meg. Ha sík terepen, például egy tengerparton állunk, nagyjából 4-5 kilométerre látunk el, mert a Föld görbülete korlátozza a látóhatárt. Egy kilátóból vagy hegytetőről ennél sokkal messzebb is elláthatunk – akár 30–40 kilométerre is.
Ugyanakkor nem mindegy, mit nézünk: ha csak egy apró tárgyat próbálunk kivenni, lehet, hogy néhány méterről sem ismerjük fel, míg egy erős fényforrást, például egy gyertyalángot, akár kilométerekről is észreveszünk, főleg sötétben.
Az emberi szem felbontóképessége körülbelül egy ívperc – ez azt jelenti, hogy csak azokat a tárgyakat tudjuk elkülöníteni egymástól, amelyek nem kisebbek ennél a látószögből nézve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ideális fényviszonyok között egy hajszálvastagságú részletet akár tíz méterről is érzékelhetünk, de ha messzebb van, az apróbb részletek már összemosódnak.
Tiszta időben, magas hegytetőről vagy repülőből nézve akár 280 kilométer távolságra is elláthatunk. A legmesszebb szabad szemmel észlelhető objektum az égbolton az Androméda-galaxis, amely 2,5 millió fényévnyire található – igaz, ezt már csak fénypontként érzékeljük.
A látótávolság tehát nemcsak attól függ, milyen messze van valami, hanem attól is, hogy mekkora az adott tárgy, mennyire kontrasztos a háttérrel szemben, és milyen fényviszonyok között figyeljük meg.
