1974. október 31-én pályára állítottak egy mesterséges holdat, amelyen az első magyar űreszköz is helyet kapott: ez a K1-3 nevű mikrometeorit detektor volt.
A mikrometeorit detektor feladata az volt, hogy apró, kozmikus porszemeket gyűjtsön és vizsgáljon. A műszer több ország – köztük Csehszlovákia és a Szovjetunió – együttműködésében készült, a magyar részegységet a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) fejlesztette Budapesten.
Az űrbe küldendő műszereknek különleges követelményeknek kell megfelelniük: legyenek könnyűek, kis energiát fogyasszanak, mégis pontosan működjenek. Az első magyar egység 1972-re készült el, de tovább kellett fejleszteni, hogy kevesebb energiát igényeljen. A végső változat 1973 végére lett kész, és 1974-ben készült el a gyártás.
A műszer mérete körülbelül egy fél tégláé, tömege 1,1 kg. Ebbe negyven apró áramkört, több száz alkatrészt és egy fényérzékelő eszközt is beépítettek. A magyar fejlesztésű egységet Moszkvába vitték, majd Pleszeckbe, a szovjet űrközpontba, ahol a műholdra szerelték. A start október 31-én történt, és a műszer hibátlanul működött.
A sikeres küldetés után a K1-3 műszer még más műholdakon is repült, sőt továbbfejlesztett változata 1977-ben újra eljutott az űrbe.