A házinyulak és vadnyulak orra nem csupán a szaglás érzékelésére szolgál, hanem kulcsszerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában, valamint a környezet gyors észlelésében is. Az orr mozgása – amely kívülről egy apró, gyors „rezgésként” látható – fontos élettani és viselkedéstani funkciókat tölt be.
A nyulak orra állandó mozgásban van, részben azért, mert a légzésszámuk és testhőmérsékletük szabályozása ezzel is összefügg. Egy perc alatt 30–60 levegővételre képesek, és szívverésük is igen gyors: akár 130–325 dobbanás/perc. Ez a magas anyagcsere-sebesség azt jelenti, hogy testük hőháztartása érzékeny, így orruk mozgása segít a hőleadásban is.
Az orruk azonban nemcsak fiziológiai okokból mozog. A nyulak látása kevésbé éles, mint például az emberé, ezért a túlélés szempontjából elsősorban a szaglásukra hagyatkoznak. Orruk mozgásával pontosabban tudják meghatározni, hogy honnan érkezik egy-egy szag, legyen szó élelemről, fajtársakról vagy éppen ragadozók jelenlétéről. Ezzel gyorsabban tudják felmérni a környezetüket, és időben reagálni az esetleges veszélyekre.
Az orr mozgása részben a szaglás hatékonyságát is növeli, ugyanis a gyors orrremegés segíti a szagmolekulák áramlását az orr belsejében található szaglóreceptorokhoz. Ez a folyamat hasonló ahhoz, ahogyan az embereknél a pislogás segít tisztán tartani a szemet – a nyulaknál pedig a szaglófelület frissen tartása a túlélés záloga.
Ez a viselkedés tehát nemcsak „cuki szokás”, hanem egy komplex, evolúciósan kialakult alkalmazkodási stratégia, amelynek célja, hogy a nyulak mindig éberek maradhassanak, és gyorsan észlelhessék a környezeti változásokat.
